Jelenleg a BME Kognitív Tudományi Központ vezetője vagyok.

Milyen terület is ez? Olyan megközelítés, mely a megismerést kutató különböző tudományterületek közötti kapcsolatokat próbálja megteremteni.
Főbb szakmai tevékenységeim elég sokrétűek ennek megfelelően.

Kutatás

Elsősorban a megismeréskutatás története a nyelv pszichológiája, különös tekintettel a magyar nyelv specifikumaira fejlődési zavarok elemzése, főként a Williams szindróma kutatása foglalkoztatnak. Kisebb alkalmazott kutatási témáim az Internet és a mobil használat kognitív pszichológiai vetületeivel kapcsolatosak.

Oktatás

Most próbálok szervezni egy kognitív tudományi szakot és egy kognitív doktori iskolát a BMGE keretében, melyek a hasonló interdiszciplináris érdeklődésű fiatalokat próbálják majd ide vonzani.

Tudományos közélet

Az MTA Filozófiai és Történettudományok osztályának osztályelnökhelyetteseként, a Széchenyi és a Bólyai Kuratórium valamint az AMFK Kuratóriumának tagjaként a pszichológia és más szakok közötti kapcsolatok alakításáért, s a fiatal nemzedék pályájának egyengetésért érzek különös felelősséget.

Publikációs munkák

A Magyar Pszichológiai Szemle főszerkesztőjeként, az Osiris Kiadó pszichológai sorozatszerkesztőjeként, valamint a Gondolat Kiadó Kognitív Szeminárium sorozatának főszerkesztőjeként próbálok tenni a pszichológia és a kognitív tudomány terén a nemzetközi trendek megjelenítésért, valamint a hazai szakmai publikációs fórumok emelkedő szinvonaláért.

Néhány személyes mozzanat

Sok mindennel foglalkozom, de személyes identitásomban pszichológus vagyok. Ehhez kapcsolódik néhány életviteli és világképi mozzanat. Mint pszichológus hiszek az emberi viselkedés és élményvilág sokrétű meghatározottságában. Ennek következménye a tudományban, hogy gyanakvással kezelem az egyközpontú, mindent egyetlen szemlélettel magyarázó nézeteket. A mindennapokban pedig következménye a türelmes hozzáállás az emberi változatokhoz, valamint az a meggyőződés, hogy az embert mozgató rugói felől kell megérteni, nem kell valamiféle moralizáló fölénnyel lenéznünk az emberi viselkedések sokféleségét. Csodálkoznunk kell, de tudnunk kell, hogy ha nagyon fura dolgok történnek velünk vagy társainkkal, ezek sem teszik oket idegenné vagy lenézendővé.

A pszichológián belül az evolúciós pszichológia elkötelezettje vagyok. Ennek tudományos tartalma számomra három mozzanatot emel ki. Az ember megértésében a természeti és a kulturális nem szembeállítandóak, hanem kiegészítik egymást. Különleges kultúránk s nyelvünk nem szakadék, hanem természettudósi hozzáállással értendő meg, ahol mint kulcs mozzanat, maga a társas élet is biológiai értelmezést kap. Általánosan, mind a lelki jelenségeket, mind a kultúrát egy átfogó darwini ihletésű funkcionalizmus keretében érdemes kutatni, ahol mindennek a túlélési szerepét kell értelmezni, mind a klasszikus darwini, mind a kulturális kultivációs értelemben. Mind az emberek, mind a kultúrák elkerülhetetlen változatokat mutatnak, s a változat a kutató számára nem valami elkerülendő zavaró tényező. Hanem éppen az élet gazdagságát bizonyító téma.

Mindez számomra köznapjaimban is alkalmazott világnézet. Igyekszem barátaim, diákjaim, kollégáim világában nyitotta lenni a változatok irányába. Az engem körülvevő embereket is állandóan fejlődő s változó rendszereknek tartom, ahol az „irányítás” javarészt az önfejlődés választási palettáinak kiteljesítését kell jelentse. Optimista ember vagyok, hiszek abban, hogy a szubjektív jóllét és jó érzés, akárcsak az együttmuködés növelhető, ha tágan s nyitott szemmel értelmezzük saját mozgató rendszerünket.

Ebből egy furcsa dolog is fakad. Bár magam a kognitív pszichológia, az emberi világmodellálás elkötelezettje vagyok, meggyőződésem, hogy a pszichológia igazi feladata az embert mozgató tényezok megértése. A jövő pszichológiája, ha szabad ilyet mondani, ismét motivációs pszichológia lesz.